Rántott hús tejszínhabbal vagy görögdinnye ketchuppal

Vasárnap reggel egy igazán szép álomból ocsúdtam fel az ébresztőóra elvileg megnyugtató, meditációs zenéjére. Az ágyban, riadtan hadonászva cseppet sem éreztem a lágy zene, halk vízcsobogás és madárcsicsergés hangjainak relaxációs hatását.

       - Ezt nem hiszem el! Tényleg? Ma is? Mi a fenének kelsz ilyen korán? – Andrásom rekedten morgolódott a meleg paplan alól.

       - Cssss! Nehogy felébreszd! Aludj még te is egy kicsit! – suttogtam, majd egy-egy puha csókot nyomtam legszebb pasijaim homlokára és kiosontam a konyhába.

Míg napindító forróitalomat főztem, kikaptam a fagyasztóból egy adag csirkemellet, s nagyság szerint sorba rendezve beraktam a mosogatógépbe a tegnap esti kártyapartin felhalmozott kis és nagyméretű, boros-pezsgős-sörös-feles poharakat.

        - Oké. Lehet, hogy Annának igaza van. Talán rejtetten mégis mániákus vagyok. – morfondíroztam magamban a mesterművemet csodálva, majd egy laza, kecses, oldalra libbentett lábmozdulattal becsuktam a modern rabszolga-masina ajtaját és már kezdődött is a megérdemelt wellnes-szolgáltatás az ivóalkalmatosságok számára. Istenem, mennyire irigyeltem ezeket a hétköznapi tárgyakat, miközben a majmok egyre hangosabban doboltak a fejemben az esti dorbézolás megtorlásaként.

Az Advil-kávé-fél liter víz kombó enyhítette panaszaimat, így már-már szinte pirospozsgázs arccal, szexin belőtt frizurával, született feleségként sürögtem-forogtam a tűzhely körül.

Mire a férfi szekció kikászálódott az ágyból, a frissen aprított petrezselyemmel meghintett krumplipüré már ragyogva gőzölgött a virágmintás jénai tálban, s a zsemlemorzsában megforgatott hús szeletek szépen sorakoztak a lassú tűzön sercegő olaj közelében.

       - Hmmm, mennyei illatok! Mikor lesz kész? – hízelegve karolta át csípőm András.

       - Anya, én gumicukrot kérek! – kiáltozott ifjabbik Andris a háttérben.

       - Nemsokára elkészül a finom ebéd, utána ehetsz édességet is. Most hess innen! – tereltem a nappali irányába az éhes szájakat.

Andriska pár perccel később a hűtőszekrényt nyitogatta. Valami fogához való ínyencség után kutatott.

      - Anya, Anya!!! Ilyet kérek! – emelte magasba zsákmányát az ifjú vadász.

      - Most nem tudok figyelni. Mutasd meg Apának! De örülnék, ha ebéd előtt már nem ennél. Még kábé tíz perc és kész. Addig bírjátok ki! – vetettem oda a szagelszívó búgása mellett is kifejezetten jól hallható, kissé ingerült válaszomat.

      - Azt hiszem, bölcsebb lenne, ha most nem zavarnánk Anyát. Gyere, menjünk játszani! – húzta magához András az éhségtől megvadult emberfiát.

      - Jóóó, de ilyet kérek ebédre! – akadékoskodott Andriska.

      - Mit? Tejszínhabot? De, hát az nem is ebéd! – jött az apai döbbent, egyszerű reakció.

      - Akkor a husira nyomjuk! – utasította apját a kis diktátor.

      - Komolyan azt gondolod, hogy a rántott hús tejszínhabbal finom lesz? – értetlenkedett András.

Csendesen mosolyogtam magamban, miközben megterítettem és egy csokor frissen vágott virággal díszítettem a vasárnapi ebédlőasztalt.

A két konok férfi természetesen nem jutott egyezségre a tejszínhab kérdésben, ezért mielőtt eldurvult volna a helyzet, átkaroltam és magamhoz öleltem Andrásomat.

     - A te…vagyis inkább mindannyiunk érdekében, szerintem hagyjuk, hogy kipróbálja. – kacsintottam kedvesen férjemre.

     - Végülis nem sokkal lehet rosszabb, mint a görögdinnye ketchuppal, amit te ettél a terhességed idején. –vonta meg vállát András, majd büszkén kihúzva magát helyet foglalt az asztalfőn.

És hogy melyik a rosszabb? Döntsétek el ti! ♥♥♥ 

Elő a farbával: kinél mi volt a vasárnapi menü? :)

És az extrém ételpárosításokat se tartsátok magatokban! :)